Babázási mit-is-akarok: Így kötöm

Karikás kendőben némi rutinnal fél perc alatt magunkra applikálhatjuk a babánkat. Újszülött kortól használhatjuk elöl- és csípő fölött hordozásra is. Az újszülöttnek a fül felső vonaláig érjen a felső szegés, ahogy nő, egyre lejjebb kerülhet, kalimpáló babák a hónalj vonalát preferálják. Az oldalakat ajánlott cserélni a baba és a hordozó személy érdekében is. Változó, hogy ki meddig bírja/szereti használni a karikást, a féloldalasság miatt 10 kg körül hosszabb távon általában kényelmetlenné válik.

Baba a bal csípő fölött.

Ez a leírás csak lehetőség, nem csak így lehet jól kötni!

V. Little Frog Boulder Opal karikásban

Átterítem átlósan a hátamon a kendőt. A karika a jobb mellem fölött van, a hónaljam felé.

Bal kezemmel megfogom belülről a kendő alsó szegését. Megragadom, és ennél fogva vezetem át a karikákon (mindkét karikán egyszerre) alulról az egész köteget, úgy, hogy a megragadott rész kerüljön felülre a karikákban. (Így megfelelő a csavarás iránya.)

Úgy csinálom, hogy a bal csípőcsontom kiálló felső része (csípőtaréj) fölöttig érjen a kendő alja. (De a megfelelő bugyorméretet a babaméret is meghatározza.)

Megint csak az említett szegésnél fogva bevezetem az alsó karikába az előbb mindkettőn átbújtatott kendőrészt.

Elrendezem a karikán a kendőt, vagyis a karikát átfogva egyenletesen ráncolom és a markomba gyűjtöm az anyagot a karikán.

Feljebb teszem kicsivel a karikákat, a vállcsúcs alá vagy a vállcsúcsra (bár nem feltétlenül kellene, de általában kicsit csúszni szokott a karika lefelé, ahogy kötünk), majd bugyrot képezek, a hónaljamig felhúzom a (most már) felső szegést, hátul eligazítom, hogy a lapockámnál is kijjebb jöjjön.

Megfogom a babát, bal vállamra fektetem, jobb kezemet alulról bevezetem a bugyor alá, megfogom vele a baba lábait, lassan eresztem bele a kívánt szintig (vagyis a csípőtaréj fölött (nem az oldalamon, hanem „elölebb”)), míg a balommal vízszintesen tartom a felső szegést.

Kicsi baba esetén fül felső vonaláig ér a felső szegés (fejét jól tartónál nyakig, nagyobbnál hónaljig) . Annyira teszem oldalra, hogy a felkarjaink egymás mellé kerüljenek.

A felső szegés hátsó lazaságát átvezetem a karikához. A babát tartva meghúzom, az alsó szegést szintén (egy centivel a varrás fölött, hogy ne vághasson be!), így már leesésbiztos. A baba hátán egyenletes és sima az anyag, az egész maradék köteg a baba térdhajlatába kerül: minden érzékelhető felesleget előrevezetek a térdhajlatban a karikához, majd a baba lábai között kettőnk közé nyúlva kihúzom a térdhajlataiba egyik, majd másik lábánál is (nem húzom hasig!).

Sávonként meghúzom a kendőt (kb. 8 húzás), „csíkot a csík felé”..., "napsugarasan"..., lentről fölfelé. A baba oldalainál végighúzom a kezem, ahol lazaságot találok, elvezetem a karikához, és kihúzom.

Ha kész, végigsimítom a kezeimmel a baba hátát, megigazítom a térdét.

Levétel: az alsó karikát elemelve meglazítom kicsit a kötést, másik kezemmel tartva a babát. Alulról kezdve eltávolítom a kendőt a baba popsijáról, hátáról, fejéről, így kibújtatva őt.

Demóbaba karikásban előre kötve, a kendő Girasol Snow Flame

Mire figyeljünk?

A baba valamelyik lába lejjebb kerülhet, mint a másik, az elöl lévő akkor, ha csak húzom, de nem vezetem kellőképpen előre a térdhajlati részt; a hátulsó akkor, ha jól előrevezettem, de aztán laza marad a meghúzás. Előbbi gyakoribb.
Egyenetlen rendezgetés esetén egy-egy sáv laza maradhat, ezt utána nehéz rendbe hozni, és meghúzásnál egymásra másznak a sávok.
Gyakori hiba szokott lenni a lazaság előrehozásának elmulasztása. Ha csak húz, húz az ember, könnyen lehet, hogy ferdére húzza a babát, mert a baba felsőteste előremegy, míg a popsija marad. A másik gond ezzel, hogy ha nem viszem előre a lazaságot, hiába húzok, laza marad összességében.
Szintén hibalehetőség, hogy az egész kendő laza marad, inkább csak megtámogatja, mint tartja a babát, aki eközben a hordozó személy medencéjén ül. Ha jó a kötés, simán el merem engedni a babát.
Ha túlzottan oldalra kerül a (nagyobb) baba, a hordozó személy kénytelen hátrahúzni a vállát, hogy a babáé elférjen. Kényelmesebb, ha a baba válla és a hordozó személy felkarja egymáshoz ér, de a hordozó személyé nincs a babáé fölött (a baba nincs egészen oldalt!).
Gyakori hiba, hogy túl nagy bugyrot képezünk. Ilyenkor is elhúzódhat a baba felsőteste, mivel sokat kell húzni a feszesség eléréséhez.
A baba popsijának helye az, ami meghatározza a helyzetét, nem a felsőtestéé! Oda tegyük a popsit, ahova tenni szeretnénk a babát, és a popsit tegyük át, ha át szeretnénk helyezni (előrébb vagy jobban oldalra, pl. szoptatáshoz).
A felső szegés vízszintesen fusson!
Figyeljünk rá, hogy mikor a felső szegést meghúzzuk, vízszintesen húzzuk, ne lefelé.
Ne kerüljön anyagfelesleg felülre! Minden anyagfelesleg a térdhajlatba menjen!
Ha a térdek nem érik el a baba köldökmagasságát, az egész térdhajlati kendőrészt együtt kezelve feljebb vihetők. A térdhajlatba került kendőrészt (az egészet átfogva!) egészen hátulról vezessük a karikákig a baba térdhajlatain keresztül, és a karikákon túl szintén egy egységként megragadva húzzuk meg.
Ha kisebb babát kötünk, ne tegyük magunk köré a combjait, mert túlterpeszthetjük, illetve kényszertartásba kerülhet a térd - ld. kép. Csak akkor legyenek körülöttünk a combok, ha már elég hosszúak ahhoz, hogy 90°-os legyen a terpesze, illetve úgy pozicionáljuk, ahogy a legtermészetesebb pozíciót veszi fel - függőleges lábszárakkal. (Ha a hordozó személy testesebb, vagy pl. várandós, ez nem is mindig kivitelezhető. Nagy hassal nekem mindenhogy a hasamba állt I. térde.) Ahogy batyunál is, itt is jól kivitelezhető általában, hogy a térdek felénk legyenek ("belénk álljanak"), ne körülöttünk.

A csípőm miatt kényszertartásba került V. térde.
Érdemesebb lett volna csípő fölé kötni, nem előre.
Ha karikásban lilul a baba lába, az azért lehet, mert nem egyenletes a meghúzásunk. Ezt tudjuk csekkolni: ha enyhén lazítunk a kötésen, és megragadjuk a térdhajlati részt, érezzük, ha egy ponton feszesség van benne. Ilyenkor kilazíthatjuk, és meghúzhatjuk újra, egyenletesen. Tudunk lazítani csak az adott szakaszon is, attól függően, hogy a karikákat milyen szögben emeljük el.
Karikásnál mindig váltogassuk az oldalakat (hol jobb, hol bal oldalunkra kössük a babát) a hordozó személy gerince és a baba érdekében is (az lesz az aktív oldala, amerre néz; jó, ha ez nem mindig ugyanaz)!
Figyeljünk a fiziológiás pozíció megvalósítására!

Ne csuklóból húzzunk meg, mert ínhüvelygyulladást kapunk;) A kézfej egy vonalban legyen az alkarral!
Ne tegyünk pelenkát, törölközőt a felső szegés alá! Egyrészt felesleges, mert megfelelő meghúzásnál teljesen jól támasztja a baba fejét a felső szegés, másfelől azon a szakaszon, ahova törölközőt tettünk, lazul a kötés feszessége, és ez az alatta lévő sávra is kihat (mivel laza meghúzás után nem következhet rögtön kellően-feszes).
Ha jó a kötésünk, a baba egészen ránk simul, érezzük a lélegzését. Nem szabad, hogy görnyedjen a kötésben, mert ez fulladásveszélyes! A légutak legyenek szabadok! Pont emiatt ne érjen a fül felső vonala fölé a felső szegés.
A baba öltözéke ne legyen túl meleg, de a lábát hőségben is takarja nadrág vagy lábszárvédő térdhajlat alattig, különben nyomot hagyhat a kendő, hiszen egy egyenetlen felületre esik a baba tömegének egy része. Ne kössünk rugdalózóban, mert nem engedi kellő mértékben behajlítani a lábat, akadályozza a lábfej mozgását, beindíthatja a járóreflexet. (Egy mérettel nagyobb rugi jó lehet.)