2016. január 20., szerda

A csatos hordozókról I.

A csatos hordozók (SSC-k (soft structured carriers)) megint egy megosztóbb téma, mivel a gyártói ajánlás eléggé elüt attól, amit sok tanácsadó vall róla. A legtöbb gyártó újszülött kortól ajánlja, a tanácsadók többsége viszont csak totyogó kortól, azaz onnantól, hogy a baba önállóan lépked.

Miért csak totyogástól ajánlják?

Korábban nagy vonalakban összeszedtem, milyen az újszülött számára tehermentes pozíció, vagyis milyen pozíciót célzunk meg, amikor a kisbabát hordozzuk. Ehhez képest a csatos jó pár dologban eltér:

1. A megtámasztás mértéke

A pántcsatlakozás vonalától eltekintve ott a lazaság.
Forrás: s-media-cache-ak0.pinimg.com
Míg egyenletes sávonkénti meghúzással egy kendő teljesen magunkra állítható, vagyis a csigolyánkénti megtámasztás folytán a baba mondhatni "dacol a gravitációval", a csatost a derékpánton kívül csak két pánt és a pántcsatlakozó illeszti ránk. Annyiban tart feszesen a hordozó, amennyiben ezek megfelelően feszesek. Klasszikus csatosnál a csatlakozási pontokon megfeszül a hordozó, a body többi pontján azonban kevésbé feszes vagy látványosan laza lehet (ld. kép).
Azaz míg jól kötött kendőben a baba közel sem ül, csatosban azt mondhatjuk, hogy szinte igen; a feszes meghúzás sem vesz le minden terhelést a baba gerincéről.



2. Túlterpesztés
Mint minden derékpántos esetében, csatosnál is a hordozó személy derékbősége határozza meg a baba terpeszét, ami így újszülött esetében mindenképpen szélesebb lesz a fiziológiás 60-90°-nál. (Ahogy már volt szó róla, a baba természetes terpesztett guggoló tartása - max 90°-os terpesz és 120°-os térdfelhúzás - támogatja leginkább az optimális csípőfejlődést.) A belső combizmok folyamatos húzódása egyoldalú lazaságot eredményezhet. Ha pedig a túlterpesztett térdek magasságánál lejjebb kerül a popsi, a baba gerince homorodni fog - ami egy felsőtestét még nem tartó baba esetében egyáltalán nem jó hatás. (A szakemberek nem javasolnak semmilyen mozgásformát, amely megelőlegeztet a babával olyan mozgásfejlődési fázist, amelybe magától még nem jutott el. Emiatt nem ajánlott ültetni a nem-ülőt, járni segíteni a magától még nem járót. Amikor azt látjuk, hogy a hordozóban homorodik a - felsőtestét még nem tartó - baba gerince, ugyanilyen hatásról beszélhetünk.)

A túlterpesztés és a pántcsatlakozó együttes
hatásaként a baba a hordozó személyhez lapul,
a háta homorodik.
Forrás: http://www.earthmother.ie

3. A babára terhelődik valamennyi a saját tömegéből
Csatosban a baba súlyát részben a derekunkon/csípőnkön, részben a vállunkon-felsőtestünkön viseljük, utóbbiakon a vállpántok segítségével. Ezek a vállpántok - más hordozókkal ellentétben - klasszikus csatos esetében a body-ba térnek vissza, általában valahol a baba derékmagasságában vagy kicsivel feljebb. Belátható, hogy az a tömeg, amely a vállpántokra húzóerőt gyakorol, részben ide vezetődik el - a baba testére. (Láb fölött vezetett szárú mei-tai-nál ugyanez a helyzet.)
(Általános tapasztalat, hogy csatosban, láb fölött vezetett mei-tai-ban, duplóban könnyebbnek érezzük a babát - ez emiatt van.)


4. A pántcsatlakozó nyomáspontja
A pántcsatlakozó klasszikus csatosnál tehát a kisbaba derékmagasságában vagy fölötte csatlakozik bele a body-ba. Ennek a csatlakozásnak a vonalán nyomás esik a baba gerincére. Ne erős nyomást képzeljünk el (bár van, amikor direkte homorító hatásúnak tűnik), de ahhoz épp elég, hogy a zavaró hatás újra meg újra a háta kiegyenesítésére késztesse a babát. Ezzel megint a már említett homorításnál vagyunk.

Tökéletesen látható a nyomáspont (is:))
Forrás: barefootbabies.com.au

Mi a helyzet a totyogókkal? Rájuk ezek nem állnak?

Forrás: http://carefreecocoon.com
Ez a kép nagyon érdekes nekünk, mert ugyanabban az eszközben látunk kicsi babát és járó gyereket.
A kisbabának nem támasztja meg a lábait térdhajlattól térdhajlatig a csatos, láthatólag még nagy neki. (A lábszárak függőleges helyzetét elősegítő hordozó nem csak kényelmesebb a babának, de pl. a vérkeringés és a kisebb terhelés miatt sem elhanyagolható szempont.) A túlterpesztés látványos, a nyomáspont is érzékelhető, bár a csuklya sok mindent kitakar.
A másik képet szemlélve viszont jól látható, hogy egy önjáró ded a felnőttekéhez hasonlóan tartja a hátát, nem látjuk az újszülöttek kifózisát (a C alakú gerincet). A kisfiú eszközben ülése kényelmesnek tűnik, a nyomáspont is lejjebb kerül, mint a kicsi baba esetében. Totyogó korban általában már elég hosszúak a combok is ahhoz, hogy a derékpánt ne okozhasson túlterpesztést (hacsak nem nagyon széles hátú a hordozó személy).
Egy ülni tudónál még nem, de egy járó babánál már a felnőttekéhez hasonló képet mutat a gerinc ágyéki és keresztcsonti görbülete, így azt mondhatjuk, hogy az a kompromisszumcsapat, ami a csatossal jár, éber állapotban már nem befolyásolhatja fejlődésének természetes menetét (- vagyis nem altatnék csatosban totyogót sem napi rendszerességgel, 3 órával számolva pl, de ez nem is reális..).

Ez így már elég hosszú, de folytatom majd olyan izgalmas témákkal, mint újszülött szűkítő, csatosszerű kenguruk, bugyrosítás, sufnituning, nem-klasszikus pántcsatlakozású csatosok, stb.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése