Batyu fekve csomagolt babával
A kendőt egyenletes felületre terítem, a középjelzésnél kisimítva. A babát ráhelyezem, a kendő felső vonalához igazítva (ld. a leadben). Terpeszben térdelek elé, hogy ne váltsam ki a lépegető reflexet. Összegyűjtöm a lenti részt nem-szabályosan (hogy ne vághassa majd a térdhajlatát), ezt térdhajlatba illesztem (a térdek zárva!), majd tenyereimet oldalról végigvezetem alulról fölfelé, közvetlenül a baba mellett; a hüvelykujjaim mozdulatlanok, a többivel gyűjtöm fel a tenyereimbe az anyagot, vigyázva arra, hogy ne húzzam lefelé, csak szedjem össze. A babát szorosan körbeveszi a kendő, a térdeit a köldöke szintjéig emeli, vagyis jó esetben úgy látható, ahogy a hátamon lesz a bugyorban. Minél följebbi ponton összefogom a kendőt. Ha lazaságot látok, kihúzom. Én bal vállamra gördítem majd fel a dedet, úgyhogy a szárakat jobbra teszem ki.
Jobbkezes vagyok, így jobb jobb kezem fogja össze a babacsomagot, hüvelykujjam van a baba álla vonalában (ha újszülöttről beszélünk). Ha ez megvan, jobbommal elfordítom a babát, bal alkaromat pedig alá fordítom, ld. kép alant.
Ezután finoman az alkaromra fordítom a babát. A popsija a könyökhajlatba esik, a lábai túllógnak a könyökhajlatomon kifelé.
A bal felkaromat finoman megemelve a babát a vállamra gördítem. Végig megtámasztom az ujjaimmal a fejét.
Kis igazgatással a baba a lapockáim közé kerül. Most a bal vállamon különválasztom a szárakat, majd a fejemet előrehajtva a jobbommal átemelem a jobb szárat - közvetlenül a fejem felett - a jobb vállamra.
Ha sikerült megőrizni a csomagolás szorosságát, a babát végig érzem közvetlenül a hátamon. (Ha azt érzem, hogy eltávolodott a felsőteste, egybefogva az egyik kezemmel a szárakat, a másik kezemmel előrevezetve és meghúzva a felső szegést, közelítem.)
Most egyik kezembe fogva mindkét szárat, leeresztem a babát addig a szintig, ahol már kényelmesen el tudom érni alulról a popsiját. (Ez általában az alsó bordaív szintje. Nagyobb babát annyira eresztek le, hogy a szemvonala a vállam fölé essen.) A szabad kezemmel csekkolom az ereszkedését. Kiegyenesedve állok. (Ha közben a felső szegés lazul, előrevezet - meghúz.)
Ha a térdfelhúzás rendben, úgy igazítom a vállamon lévő szárakat, hogy az alsó szegést lefedje a felső, így a felsőt megfeszítve lefogódik az alsó is.
Így már elengedhetem az alsó szegést. Karjaim nyújtva (így nagyobb az erőkar, egyszerűbb húzni); egyik kezemmel feszesen tartom az egyik szárat, másikkal felülről lefelé meghúzom a másik szár sávjait, és a meghúzottakat átadogatom a szárat tartó kezemnek, ahogy alant látszik. Nem egyszerre veszem át a sávokat, hanem megosztva az ujjaim között a stádiumokat - ez nagyon fontos, csak így védhető ki, hogy átvételkor időlegesen elengedjem a már meghúzott sávokat, lazaságot víve a kötésbe. Alkarból húzok, nem csuklóból.
Annyira húzom meg, hogy még pont ne emelkedjen meg a babám. Ha kész ez az oldal, a meghúzogató kezembe veszem a kész szárat, és a másik kezemmel adogatok ennek, ugyanígy a felső szegéstől indulva. A végén hátranyúlok a felső szegésért, ameddig csak tudok, előrevezetem, majd meghúzom. (Fontos, hogy hátranyúlva még csak előrevezess, ne húzz!)
Másfelet-másfelet csavarok a két száron befelé derékmagasságban, még mindig feszesen tartva őket.
Ezután megint két kézbe fogom a szárakat. Feszesen tartva hátraviszem őket, a baba lábai fölött a térdhajlatában vezetem. Keresztezem őket, és a lábak alatt előreviszem, még mindig vigyázva, hogy feszes maradjon. Elöl lapos csomót kötök.
Hátranyúlok, megigazítom a térdeket, ellenőrzöm, hogy a lábszárak függőlegesen és szimmetrikusan állnak-e (ha nem, beigazítom), illetve ha az előremenő vízszintes szárak lazák lennének, vagy lennének bennük laza sávok, helyrehozom, és kioldom, majd újrakötöm a csomót.
Levétel: összenyomom a csomót, ezzel meglazul, kioldom. A keresztet kibontom, a jobb oldali szár a jobb kezembe kerül, bal a balomba. Mindkettőt bal kézbe fogom derékmagasságban, és elkezdem ereszteni úgy, hogy a karom balra tendál, így a baba a jobb csípőmre ereszkedik le a jobb hónom alatt. A jobb kezem végig a popsijánál van, mikor elérhetővé válik, két kézzel megfogom, lebontom róla a kendőt.
Mire figyeljünk?
- Figyeljünk a fiziológiás pozíció megvalósítására! Gyakori, hogy a combok vízszintesen futnak, a térdek nem érnek köldök magasságig. (Ha a baba nem hagyja magát szorosan csomagolni, érdemes már háton korrigálni, ld. videóm)
- A fő kulcs a csomagolás. Feszesen csomagoljunk, a kendő ne vessen ráncot a baba hátán, minden felesleg a térdhajlatban legyen!
- Ne dőljünk előre meghúzásnál, mert úgy egyre följebb másznak a sávok, és a baba nyakánál felgyűlik az anyag, miközben a térdhajlatából kivándorol. Egyenesen, vagy, amikor sikerül, homorú háttal álljunk azután, hogy a leengedésnél meghúztuk a felső szegéseket.
- A szélső sávokat ne a szegővarrást fogva húzzuk meg, hanem a varrás vonalától 1-2 centire, mert a varrás vonalán jobban húzódik, bevághat a baba testébe.
- Figyeljünk az egyenletes meghúzásra! Ha egy sávot jobban meghúzunk, pl. a térdhajlatban jól megrántjuk az utolsó sávot "biztos, ami ziher", azzal a többi sávot lazává tesszük, és a nagyon meghúzott sáv be is vághat a baba combjába/térdhajlatába.
- NE engedjük el a szárakat, egyiket sem! Nem kell foggal, állal, stb. fogni, ennél a kötésnél teljesen simán lehet kézzel fogni a szárakat:)
- Ne húzzunk túl erősen, mert a baba felvándorol, gyakran a kendő is a baba hátán, illetve gyakori, hogy a jó csomagolás ellenére a túlhúzott popsi-vonali sáv megemeli a popsit, így a térdek már nem érnek fel a baba köldökéig.
- Mikor hátravezetjük a megcsavart szárakat, vigyázzunk, hogy ne ereszkedjen meg hirtelen (ezért lényeges, hogy „élhető” magasságban legyen a baba popsija, érjük el a kezünkkel, és hogy kellően lent fogjuk a szárakat meghúzásnál).
- Gyakori hiba, hogy túl alacsonyra kerül a kereszt, átmegy a baba lábszárain, így terhelve, nyomva őket.
- Ne szorítsuk meg a keresztet! A bugyor tartsa a babát, ne a kereszt! (Ha a keresztet meghúzzuk, zsibbadni, lilulni fog a lába, hiszen oda terhelődik a súlya.)
- A kereszt után előrevezetett szárak vízszintesek legyenek! Ha a csomó nem egy szinten van a kereszttel, lazává válik a kötés, hiszen a lazaság mozgás közben a tömeg, azaz a baba felé vándorol.
- Ha hosszú a kendő, természetesen hátravezethetjük, de csak a csomó megkötése után érdemes, különben a kötésbe lazaság kerül, ami a tömeg, azaz a baba felé vándorol - és ahhoz vezet, hogy a kendő húzni fogja a vállunkat.
- Mindig dupla csomót kössünk, a szimpla nem biztonságos.
- Ha jó a kötésünk, a baba egészen ránk simul, érezzük a lélegzését. Nem szabad, hogy görnyedjen a kötésben, mert ez fulladásveszélyes! A légutak legyenek szabadok! Pont emiatt ne érjen a fül felső vonala fölé a felső szegés.
- A baba öltözéke ne legyen túl meleg, de a lábát hőségben is takarja nadrág térdhajlat alattig, különben nyomot hagyhat a kendő, hiszen egy egyentlen felületre esik a baba tömegének egy része. Ne kössünk rugdalózóban, mert nem engedi kellő mértékben behajlítani a lábat, akadályozza a lábfej mozgását, beindíthatja a járóreflexet. (Egy mérettel nagyobb rugi jó lehet.)
Videók:
Csomagolás https://www.youtube.com/watch?v=nYG98KBVrWE
https://www.youtube.com/watch?v=pyEXcX9XjjU
Levétel: https://www.youtube.com/watch?v=OBLo1VA6S9g
Saját gyöngyszemem. Én ezt a csomagolást jobban szeretem, gyakran a szülők is inkább ezt választják megtanulni. https://www.youtube.com/watch?v=sxRWPF3PT-k
Nem csomagolódó babával ezek is jó módszerek:
https://www.youtube.com/watch?v=ofn4vJoTMWY
https://www.youtube.com/watch?v=TcvPdSke5PE
| Az itt olvashatók nem helyettesítik a személyes tanácsadást. Mindenki saját felelősségére használhatja. Jó kötést! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése